A legtöbben azt gondolják, hogy egy sorozatgyilkoson már első pillantásra látszik, hogy veszélyes. A valóság azonban ennél jóval nyugtalanítóbb – erről beszélt lapunknak Kitanics Márk kriminálpszichológus, aki szerdán tartott előadást a szolnoki Verseghy Ferenc Könyvtárban. Az eseményen a sorozatgyilkosok pszichológiájáról, a figyelmeztető jelekről és a popkultúra hatásáról is szó esett.
A szerda esti, ingyenesen látogatható előadás a kriminálpszichológia világába vezette be az érdeklődőket. Az esemény előtt a Szol24 interjút készített Kitanics Márkkal, aki szerint a társadalom egyik legnagyobb tévhite, hogy a sorozatgyilkosok könnyen felismerhetők.
„A sorozatgyilkosnak nincs sorozatgyilkos feje” – fogalmazott Kitanics Márk, amikor arról kérdeztük, mennyire jellemző, hogy ezek az emberek a hétköznapi életben teljesen átlagosnak tűnnek. A szakember szerint ha valakin első pillantásra látszana, hogy veszélyes, akkor sokkal nehezebben tudna áldozatokat manipulálni vagy bizalmat kialakítani.
Mint mondta, számos ismert sorozatgyilkos kifejezetten megnyerő személyiség volt. Ted Bundyt például intelligensnek, jó kommunikációs készségűnek és karizmatikusnak tartották, ami jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy az emberek közel engedték magukhoz.
„A sorozatgyilkosok általában megnyerő küllemű emberek. Kivételesen intelligensek, nagyon jó kommunikációs készséggel” – mondta a kriminálpszichológus.
Kitanics szerint sok elkövető képes teljesen rendezett élet látszatát fenntartani. Vannak, akik családban élnek, dolgoznak, társadalmilag elfogadott életet élnek, miközben a környezetük semmit nem sejt abból, mi zajlik bennük vagy mit tesznek titokban.
Példaként Albert Fish esetét említette, aki a külvilág felé konvencionális családi képet mutatott. Ugyanakkor a szakember szerint nem minden sorozatgyilkos illik ebbe a mintába: akadnak olyanok is, akiket a környezet inkább furcsának, ügyefogyottnak vagy a valóságtól elrugaszkodottnak lát.
Az interjú során szóba kerültek azok a gyermekkori tényezők is, amelyek a szakirodalomban gyakran visszatérnek az erőszakos bűnelkövetők esetében. Kitanics az úgynevezett McDonald-triászt emelte ki, amely három jelenséget foglal magában: az elhúzódó ágybavizelést, a tűzgyújtás iránti megszállottságot és az állatkínzást.
„Ez a sorozatgyilkosok nagyon nagy százalékánál, ha majdnem az összesnél jellemző” – mondta. Hozzátette ugyanakkor, hogy ezek a jelek önmagukban nem jelentik azt, hogy valakiből később biztosan gyilkos lesz.
A pszichológus szerint a háttérben gyakran komoly trauma vagy úgynevezett fixáció áll. Ez utóbbi alatt olyan korábbi élményt értett, amely biztonságot vagy örömérzetet adott az elkövetőnek, és amelyet később újra át akar élni.
„Nem véletlen az, hogy az elkövetések is mindig nagyon hasonlóak” – fogalmazott, majd arról beszélt, hogy az áldozatok között is gyakran felfedezhetők közös vonások, akár külső megjelenésben, akár élethelyzetben.
A média szerepéről szólva Kitanics Márk úgy véli, önmagában attól senki nem válik sorozatgyilkossá, hogy ilyen témájú filmeket vagy sorozatokat néz. Ugyanakkor szerinte léteznek úgynevezett másoló gyilkosok, akik egy ismert elkövető történetével azonosulnak, majd annak módszereit próbálják lemásolni. „Általában pont a médiából tájékozódnak, hogy hogyan történtek az elkövetések” – mondta.
Példaként a Zodiac-gyilkosságokat említette, ahol több olyan eset is felmerült, amely módszereiben hasonlított az ismert támadásokra, mégsem lehetett teljes bizonyossággal ugyanahhoz az elkövetőhöz kötni őket.
A szakember szerint a pszichológusok és más szakértők sokszor felismerik a veszélyre utaló mintázatokat, biztos jóslatot azonban nem lehet adni.
„Nem állíthatjuk egy páciensről teljes bizonyossággal, hogy a meglévő jelek alapján idővel sorozatgyilkossá válik.” – hangsúlyozta. Mint mondta, az ember személyiségét és döntéseit számos külső hatás alakítja, ezért még erős figyelmeztető jelek esetén sem lehet teljes bizonyossággal kijelenteni, hogy valaki később erőszakos bűncselekményt követ el.
Képek: Nők Lapja, Getty Images, Prime Video
Most úgy támogatja a független médiát, hogy ez önnek egy fillérjébe sem kerül. Ajánlja fel adója 1%-át a Szol24 kiadójának és járuljon hozzá a szabad sajtó túléléséhez!
